Persze mindannyian legalább tíz jellemvonást fel tudnánk sorolni, amelyet egyszerűen ki nem állhatunk a férfiakban. És valahogy úgy tűnik, hogy ezek a jellemvonások mintha mindannyiukban meglennének. Vagy tévedünk? Lássuk!

Kapcsolatfóbiások?

Ki szerint igaz ez, ki szerint nem. Nos, az tény, hogy a legtöbb férfi igencsak hamar megijed, ha úgy látja, hogy egy lány egyre több cuccát hagyja ott nála, ha már ismeri szinte az összes barátját stb. Nemrég egy alig tizenhat éves lánytól hallottam, hogy a barátja - aki szintén 16 - azt mondta neki, ha még egyszer viccből is szóba hozza a házasságot, otthagyja. Ja, kérem, akkor a vérükben van a menekülési vágy?

Született lusták?

Hát igen, gondoljunk csak a szüleinkre vagy nagyszüleinkre. Apuka hazamegy a munkából, leül a tévé elé, megiszik egy sört. Eközben a nő? Nem mondok nagy újdonságot: munka után hazamegy, elkészíti a vacsorát, kimossa a szennyest, előkészíti a gyerek cuccait másnapra. És úgy érezzük, hogy ez mindannyiunk számára egyértelmű. Talán ez a baj.

Fontosabb a karrierjük?

Nos, lássuk be, ez azért nem csak a férfiakra igaz, sőt úgy látom, egyre inkább panaszkodnak emiatt a nőkre! Pedig a túl sok munka megöli a szerelmet! Fáradtság, kimerültség - de akkor mi jut a kedvesnek belőlünk?

Egy második anyát látnak bennünk?

Ajjaj, ez talán a legrosszabb - a nőnek. Mert a férfiaknak nyilván nagyon kényelmes, hogy miután meghódítottak egy nőt, az már egy személyben anya és szexpartner is. Mert mi is kell más?

Csalfák?

Valljuk be, semmivel sem csalfábbak nálunk, nőknél. Ugyanúgy félrelépnek, ha úgy érzik, nincs minden rendben a kapcsolatukban, és talán ugyanannyi a visszaeső megcsaló az erősebb nem körében, mint a hölgyeknél.