|
Erdélyi Gábor: Csók
Ahogyan a hátadhoz simultam
nem láttalak! Éreztem…a
várakozás, vonzódás, könyörgő
fesztelenségét, a vágytól pirultam!
Rohant a vérem, menekült a
csókom, megállt a tarkódon.
Nem láttalak. Csak hallottam
nyögésed, szorítottalak és rohant a
csókom körbe-körbe a tarkódon...
vonagló testedet szorítva erősen,
félve, hogy elijeszt az ajkam, ölelésem.
Aztán csak a hangok… halk, majd
erősödő kéjek... feszülő tested
melege szorult hozzám remegve...
titkai az éjnek. Izzó vas az olajban
keményre edződik…
forró, szinte éget a sóhajod!
Hirtelen megmarkol kezed
remegés, ájulás, halál,
újjászületés…Hol jártál? - lassú
éledés az ágyban - csak egy csók
volt a tarkódon... én mást nem csináltam. | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
